zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Effektek
Amikor kezembe kaptam tesztelésre a Drawmer DL241 Dual Auto Compressorát, azon tűnődtem, hol és mikor, melyik stúdióban találkoztam eddig valamilyen „Drawmer-vassal”.

Rá kellett jönnöm, viszonylag kevés hazai stúdióban találhatóak meg, pedig az Ivor Drawmer nevével fémjelzett készülékek a nyolcvanas évektől komoly rangot vívtak ki maguknak a világ professzionális stúdióinak körében. A DL241-est professzonális környezetbe tervezte a Drawmer, ezt nemcsak a húzós ára, hanem a hátoldalon elhelyezett szimmetrikus XLR csatlakozói, különböző illesztésekhez pedig a +4 dB/-10 dB szintkapcsolói igazolják. A hátoldalon még a 220 V-os szekció foglal helyet.

 

No de térjünk át az előlapra, hiszen itt találjuk a fontosabb kezelőszerveket. Kétcsatornás, illetve sztereóeszközről lévén szó mindenből kettőt leünk rajta. Az előlap tradicionálisan fekete színű, a gombok is feketék, az értékeket egy sárga kis háromszög csúcsánál olvashatjuk le. Az első tekerőgomb az Expander/Gate egység küszöbértékét hivatott meghatározni off/-70 dB és +20 dB értékek között, kiegészülve egy nyomógombbal, melyen a Release-értéket gyors vagy lassú állásba kapcsolhatjuk. Felül egy piros fénydióda jelzi a kapu nyitását-zárását.

 

Drawner TUTTI 600x122.jpg

 

 

Továbbhaladva következik a Compressor rész a szokásos potikkal: Threshold, Ratio, Attack, Release, Gain, ezenkívül egy Auto és egy Bypass nyomógombokkal. A küszöb értéket -40 dB és +20 dB, a sűrítési arányt 1,2:1 és végtelen:1, a felfutást 0,5 ms és 100 ms, az elengedést 0,05 sec. és 5 sec. értékek között állíthatjuk. A kompresszálás után a jelünket a Gain potival +/- 20 dB mértékben tudjuk korrigálni.

 

Segítségül jöhet még az Auto nyomógomb, mely kiiktatja az Attack-Release tekerőket és automatikusan szabályozza e két értéket, valamint a Bypass nyomógomb, amivel egyszerűen ki- és beiktathatjuk az egységünket ellenőrizve, mit is csináltunk a jelünkből. A potik csavargatását megkönnyíti a gombok felett elhelyezkedő két LED-sor. Az egyikben a vágás mértékét 0 és 30 dB között ellenőrizhetjük, a másikban a kimeneti szint alakulását követhetjük a szemünkkel a nyolc, szegmenses kijelzőn.

 

A következő szekció a Peak Limiter tekerőgombja, mellyel a kompresszálás utáni jelet tudjuk még határolni. A végére már csak egy szóló gomb maradt, ez pedig a Stereo-Link nyomógomb, mellyel a sztereójelek esetén a két oldalt tudjuk összhangban dolgoztatni.

 

Azt, hogy a kompresszor mire való, nem kívánom részletezni, hiszen szinte minden hangszeres, énekes nyomkodta, tekergette már a kis kütyüjét vagy pedálját. A cikkben csak a tapasztalásaimról szeretnék írni.

 

Az Exp/Gate rész finoman működik, a határoknál nem kopog, nem serceg, egyszóval jó. A kompresszort kipróbáltam különböző énekhangokkal, akusztikus hangszerekkel, dobokkal, gitár-, basszusgitár-hangokkal. Az énekhangoknál az auto gomb használatával mind a finom, mind a mostanában divatos durvább kompresszálásokat jól tűrte, szépen dolgozott. A felfutás értékét finoman lehet állítani, így például a gitárriffeknek könnyedén sikerült pregnáns indítást csinálni, illetve lábdob-, pergőhangoknak kemény ütést varázsolni. Speciális hatásokat kreálhatunk azzal, ha egy olyan hangforrásnak adunk határozott indítást, amely nem rendelkezik ilyennel.

 

A Stereo-Link gombot használva a sztereóoldalak nem billennek meg, szépen, észrevétlenül utána kúszik az egyik oldal a másiknak.

 

A berendezés semmi extrát nem tartalmaz, amit viszont tud, azt kifogástalanul teszi. Nem torzít, zajtalan, nem pumpál, jól bírja a gyűrődést, talán csak egy Side-Chain funkció hiányzik belőle.

 

Összegzésként elmondható, hogy a szerkezet meghálálja gazdájának az érte kifizetett vételárát, méltó a cég jó híréhez, kiválóan ellátja kompresszálási feladatait. ( - )